‘TÚL A HORIZONTON’ című legújabb egyéni kiállítása ismét egy személyes utazás és bizonyos szempontból hazatérés Nagy Boglárka festőművész számára. A fecske a szabadság madara, amely szimbólumként jeleníti meg a vándorlás, a ciklikusság és a megélt tapasztalatok eredményeit, amelyeket útja során szerzett. Ahogyan a fecske is minden évben visszatér a Káli-medencébe, úgy kanyarodott most vissza az alkotó művészi gyökereihez, hiszen 2013-ban indult pályája elején az éltető víz, a végtelen, kozmikus tér és családi gyökerei, személyes múltja inspirálták első munkáit. Ezek a motívumok azóta is folyamatosan visszatérnek művészetében és mintegy ciklusösszegzésként vannak jelen ezen a kiállításon. A nosztalgia puha öléből is táplálkozó válogatás merít ezekből a témákból – nemcsak fizikai, hanem lelki, érzelmi, spirituális és egy vizualitásában jóval érettebb alkotói síkon.

Remekművei nem tájak, hanem belső terek: a felismerések és a feloldozások fontos helyszínei. Szenzitív, de egyúttal felszabadító ünnep, amikor egy alkotó a belső világát kivetíti a külsőre és a belső rendet kívülről is láttatni engedi. Sebezhető állapot, amelynek a feltárása bizalmat feltételez. Az azúrkék színharmóniában vajon melyik a csend színe? És képesek vagyunk a csendben meghallani a saját gondolatainkat?

A figuratív-realista festőművész az utazásnak a fizikai kellékeivel és tárgyaival az egyszerűbb, hétköznapi szint alatt rejtőző szimbolikus kifejezéseket egyaránt érvényre juttatja, így a létezés energiáját és a mögöttes, lelki tartalmakat is közvetíti. Irizáló alkotásaiban a tőle megszokott egyedi festői nyelvezet és kvalitás, gazdag színvilág, az időtlen szépség megragadása, a klasszikus értékek tisztelete és egy csipetnyi kortárs pimaszság egyaránt tetten érhető. Érzékeny alkotó, akinek kellő érzékenységgel kell nézni a munkáit, amelyeken a női test, mint saját identitás, a lélek mélysége és a természet találkozása egy komplex kapcsolatot teremt. Rétegzett univerzuma mélyen személyes, bátor, szabad, lírai és transzcendens. Életigenlő, játékos és mélyen sokoldalú, épp, mint Nagy Boglárka. Az alkotásain megjelenő XXI. századi Vénuszok fontos üzenetet közvetítenek: az önszeretet és önelfogadás nem hiúság vagy önzőség, hanem az a végtelen kút, amelyből mindig adni tudunk és magunk is mindig elmerülhetünk benne. Festészetében a luminizmus a belső transzformáció szimbóluma és nemcsak esztétikai elem. Kívülről és belülről egyaránt megszülethet egy tiszta, ihletett, teremtő festői folyamat által.

A víz, mint alapvető őselem már a legkorábbi időktől a képzőművészet szerves része, ebben az esetben egyenesen az önreflexió tükre. Napfény, víz, levegő. Az élet, a létezés és a szabadság ünnepe manifesztuma ez a kiállítás. A felszínen könnyűnek tűnhet, mint egy képeslap, de alatta ott a mélység. Féktelen erejű, de békét lelhetünk benne. Kiszámíthatatlan, de nyugalmat is áraszt. A horizont végtelenjén való merengés magában rejti az új lehetőségeket. Vegyünk egy mélykék lélegzetet és tegyük fel a kérdést, hogy mi magunk mit találunk, ha elmerülünk benne.

Bán Blanka művészettörténész, a kiállítás kurátora